Egymásra talált a fiú és a lány, a fiú szépet ígért, s hitte a lány. Remélte, így marad, és szerette nagyon, s engedett a fiúnak mindent, szabadom. Így voltak ők ketten boldogok, de aztán egyszerre minden megváltozott. A fiú a lányt ritkábban kereste, a pedig kedvesét hiába szerette. Mert a fiú szívében kihunyt a láng, sparlagon hevert a letépett virág. A lány úgy érezte: Nincs miért élnie, Nincs célja semmi már; Be kell fejeznie. Amit kigondolt meg is cselekedte, a fiú ezután jött rá: Mindig is szerette. Ott volt az a láng: nem hunyt ki egésszen,ott volt, s ott is marad mindig: A SZÍVÉBEN... <3
Volt egy lány ki szeretett egy fiút. Ebből a szerelemből nem volt kiút, a lány egy ideig nagyon szerette majd kis időre, elfelejtette. A lánynak volt új szerelme de, a fiú nem feledte. Elmút a szerelem s a lányban megerősödött a régi érzelem. Találkoztak hétvégente a fiú nemtudta, hogy ő a lány szerelme. Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány. Többen mondták hogy a fiú szereti, de nem nagyon keresi. egyszer egy őszi napon a fiú szerelmes lett nagyon. Látta a lány a fiút mással ölelkezni, forrón szenvedélyesen csókolózni. A lány nem bírta, szenvedett, gondolta másik fiút kereshet. Hetek teltek el a lány feledta és leugrott a hideg habokba. a fiú hallotta a halál hírét, s futva rohant a temetőbe, és sírt. Rájött mást nem szeret és hogy nála jobbat soha nem találhat..